Az érkezők egy jelképes sorompón haladtak át, utalva így az Égtájak Iroda egyik fő kulturális missziójára, miszerint dőljenek le a határok, a földrajziak és az embert embertől elválasztók, hiszen a művészet, a kultúra, a néphagyomány egyesít és egymásból építkezik.
Sziveri János Bábel című versével nyitott a rendezvény, Hegedűs D. Géza átütő erejű tolmácsolásában. A szöveg nem könnyen emészthető, az árnyékként libegő táncosok és a sejtelmes zene csak fokozta a komor hangulatot. Talán azt próbálták kifejezni, hogy néha nem is olyan könnyű rátalálnunk magunkra a zűrzavarban, és ha sikerül, akkor sem biztos, hogy pozitív képet látunk a tükörben.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke írói minőségében vett részt az eseményen, saját keserédes művét olvasta fel a család széthullásáról és a gyökértelenségről.

Fotó: Henning János

A tánc mindvégig beleszövődött a szövegekbe, a zenészek a színpad hátterében végig jelen voltak, mintegy élő díszletként, akkor is, ha nem játszottak. A szövegből zenébe, zenéből táncba vezető átkötés adta meg az egész este dinamikus gerincét. A koreográfia Karda László, Sándor Csaba és Udvari Róbert munkája, akik kihozták a maximumot ebből a fantasztikusan tehetséges, a szélrózsa minden irányából verbuvált együttesből, hiszen a táncosok Csíkszentdomokos, Csíkszereda, Balánbánya, Erdély, a Felvidék, a Vajdaság, Horvátország és Budapest legkiválóbb fiatal táncművészei. Aki pedig kételkedne benne, hogy magyar népi táncot lehet New Orleans-i jazzre járni, annak üzenem: nincs igaza.

A program bővelkedett meglepetésekben, nagyszerű ötletekben. Nem csak a komoly, de a játékos oldalát is megmutatták a népzenének.

Kicsid Gizella és Nemes Levente előadása volt nekem az est csúcspontja. Mindketten a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészei, a rendező Kolcsár József jóvoltából testhezálló szövegeket kaptak: a művésznő Ferenczes István versével az incselkedő, érett asszonyt formálta meg zseniálisan, Nemes Levente pedig Bajor Andor slágerparódiáját adta elő fergeteges humorral.

A gála végeztével a szokásos, unalmas hidegtálak helyett ízletes disznótorossal, lendvai, fanadi, füleki süteményekkel, házi pálinkával és tájborokkal marasztalták a vendégeket.

Még sosem mulattam ilyen jól a Vígszínházban.

P. B.