"Ekkor a legnagyobb felháborodás vesz rajtam erőt, s gyilkolni szeretnék. Ez ellen tiltakozom az utolsó leheletemig. Semmiféle nevezendő közösségben nem érzem magam a várossal a legtávolabbról sem. Egymáshoz a világon semmi közünk sincs, mert sem Ő nem inspirál engem, sem én Őt – sőt – (azt hiszem, kölcsönös ez az érzés). Valamikor, ha Isten segít, s távol leszek innen, be szomorú emlékeimet fogom temetni, ha ezekre az időkre, miket kénytelen voltam itt tölteni, visszapillantok. Mikor jön már el az az idő??!! Csak az a szerencsém, hogy itt kint lakom, s magamba zárkózva dolgozhatom. Messze Debrecentől.” 
Holló László Kossuth-díjas festőművész Naplójának 1929. október 29-i bejegyzése e fenti. A XX. századi magyar festészet kiemelkedő, s méltatlanul háttérbe szorított „alföldi expresszionista” egyénisége belső rajzát adja az Ethnica kiadásában megjelent Naplója, Vendégkönyvének és levelezésének egy része, melyet Dokumentumok Holló László életéből címmel szerkesztett Bényei József. A „tócóskerti remete” emberi és alkotói vívódásai sorjáznak itt abból az időből, amikor Rembrandt és El Greco vonzásából kiszakadva, egészen újat, egészen magyart, látványában is belülről izzó sorsot mutatott. Tudással, ösztönnel, önkritikával (e tulajdonságokat jegyzeteiben is hangsúlyozta), de erre az európai rangú magyar színre vak a helyi és a fővárosi hatalom is. 
Holló László festészete magában hordozza a lírai és drámai jegyeket: az élethangulatról ugyanúgy festői és grafikai képet adott, ahogy megelevenítette a drámai sorsot. Már eddig is számos vers született ihletése nyomán. A festői életmű előtt tisztelgő, azt méltató, a gyűjteményi anyagokat ismertető kiadványok száma meghaladja a húszat, melyek java részét Ujváry Zoltán, Holló szellemi örökségének legfőbb ápolója gondozott. A legújabb, a festői hagyatékhoz kapcsolódó könyv Tar Károly A szépség csodája – Költemények Holló László képeiről című, a 16 költemény mellé 18 kiváló, színes reprodukciót felvonultató verses albuma. A népi képalkotás és a dalokra jellemző versbeszédmód közérthető „fordítása” Holló összetett képalkotásának. |