Örülj, örülj!

Vers - 2010/05. szám (2010.02.03.)

Örülj, örülj!

Tornai József verse

Örülj, örülj, hogy vidám
    és bánatos vagy,
neked is jut, nem bársonyszék,
    de egy kispad,
fél arcod nem szörnyű
   lilaszínű,
májad nem tépi sziklán
   az ölyű,
anyád nem nyúlszájjal,
   farkastorokkal szült,
félkegyelmű kórod
   enyhült,
szemed nem vak, jól
   hall a füled,
sajnálod nők között
   a frigideket,
férfiak körén
   az impotensek
örök részvét tárgyai
   szívednek,
nem kerülnek az emberek, szúrós
   izzadságszagút,
nem vagy meztelen
   ugráló nyomorult
az utcán, nem talál
   elvágott nyakkal
a szomszéd, nem csúfkodsz
   Hitler-bajusszal,
nem vagy bűzhödt
   családapa,
nem vágod az asszonyt
   oda,
nem tör össze asztalt
   mérged,
se széket, ágyat,
   varrógépet,
vagy ülsz a lépcsőn
   megsiratva,
hogy tomboltál,
   isten barma.
Szovjet fogságban
   megettél
lódögöt is, míg
   a nagy tél
leharapta lábadról
   a jó csizmádat,
s hazajöttél
   páriának.
Örülj, örülj, mikor
   reggel
fény, virág játszik
   szemeddel,
s messze a temető,
   bár szíved
zavarja vér-
   keringésedet,
örülj, örülj,
   sok barátod, hogyha
boldogan nevet
   a napba,
hálát adva valakinek,
   valaminek, ki-mit szeret!
De kiféle minek és miféle
   valakinek?

NAPI JEGYZET

Hova tegyék a nagymamát?

Vitéz Ferenc

Morbid asszociációk jutottak eszembe az MR1 szerdai délelőttjének egyik riportműsorát hallgatva – de az asszociációk morbiditásán nem is kell csodálkozni, hiszen a temetői helyek megváltásáról, a temetkezési kultuszok mai variánsairól is szó volt a műsorban.

Tovább

Videoportálunkból