 A Pannónia úti házak egyik közös képviselője ezt a felhívást helyezte el a lépcsőházak bejárati ajtajára:
„Tisztelt Lakótársak!
2009. március 11-én 12-13 óra között két férfi behatolt a XIII. sz. ház lépcsőházába, és betörést kíséreltek meg. Ezt azonban a szomszéd lakótárs figyelmességének köszönhetően sikerült megakadályozni a rendőrség értesítése mellett. Egy újabb betörés elkerülése és értékeink megóvása érdekében a bejárati ajtót nemcsak késő este, hanem nappal is szíveskedjenek kulccsal zárni.”
A Wekerlén nap mint nap történik betörés és lopás. De gyakori a rablás is, melynek itt, a telep délnyugati részén 2008-ban három idős asszony, 2009-ben pedig a Bercsényi utcában lakó, ugyancsak idős és beteg D. Ferenc lett az áldozata. A módszer azonos, az erőtlen és óvatlan (a járásával elfoglalt) áldozatok kezéből ki kell kapni a bevásárlószatyrot, a kézitáskát, és a zegzugos utcákon el kell tűnni. Minden áldozat elesett és megsérült, aki ellenállt, még több ütést kapott.
Aztán itt van a drogterjesztők és a drogfogyasztók társasága (DDT). Minden itt lakó tud róluk, csak a rendőrség tájékozatlan, „népi” nyelven: béna. A fogyasztók többnyire nem wekerleiek, de itt randalíroznak, a fecskendős tűket pedig a házak közötti füves területen, az egykori játszótér romjai között széthajigálják. Vagy említsük meg a rongálás bűntettét is. Miként szerte az országban és a fővárosban, itt is akadálytalanul garázdálkodhatnak a többnyire fiatalokból álló bandák. Ami útjukba esik, azt törik, zúzzák, ami tiszta, összerondítják, lefestik, bemázolják.
•
Hazánk a bűnözők országa lett. A Magyar Nemzet 2009. április 21-i számában a 2008-ban elkövetett bűncselekményekről olvashatunk. A Legfőbb Ügyészség által készített statisztikából kiderült, hogy az előző évekhez viszonyítva több volt a betöréses lopás, a zsebtolvajlás, a korrupció, a gyermekbűnözés, a kábítószerrel való visszaélés…
A nyilvántartott elkövetők száma:
felnőtt: 105 146
fiatalkorú: 11 438
gyermekkorú: 3 433
Összesen: 120 017
A rendőrség az elmúlt évben 560 ezer bűncselekmény nyomozását fejezte be, ennek kevesebb mint egyharmadánál vádat is emeltek, ám 65 százalékban megszüntették a nyomozást. Így alakult ki az ítéleti szakaszba jutott 120 017 bűncselekmény. Ebből a felsorolásból számtalan bűncselekmény hiányzik, például az a lépcsőházi fojtogatás is, amire az ügyeletes rendőrnek az volt a válasza: felejtse el!
Ennek a szégyenteljes és züllött kormányzati hatalomnak 2002 óta sikerült elérnie, hogy ebben az országban minden ember és minden család igyekezzen konkrétan és képletesen is elrejtőzni, leplezze és titkolja el mindazt, amit csinál, amiből él, mi több, rejtse el a gondolatait is… Kétségtelen, szinte minden lakónak és családnak van valami takargatnivalója, de ha nincs is így, félnek is egymástól, irigykednek is egymásra. Magyarországon a családok ismét túlélési stratégiára rendezkedtek be.
A telepen több száz lakás egyszersmind legális munkahely is. Otthon sokféle kenyérkereső munkát lehet elvégezni, de ezek főképpen adminisztrációs munkák vagy számítógéppel és telefonnal összefüggő „szolgáltatások”. Jellemzően – ahogy a nagyvállalatoknál – egyik nevében sem fedezhető fel, hogy mivel is foglalkozik. A mi házunkban is működik egy ART-PEBA Kft. De az utcában van még INDIVIDUAL Kft. és PROSTRAT Bt. meg egy IKV Alapítvány.
Számos szolgáltatás kelleti-kínálja magát: a fogászattól az asztalosmunkáig, a baba-mama tornától a szabás-varrás klubig. De van itt alakformáló tréning és tánciskola, külön hastánc, pilates és taj-csi. És persze ott vannak még a félig-meddig szürke és fekete munkaadók, munkavállalók. A beteg Margitkához takarítónő jön. Nálam a barátom kertészkedett, de ezekben a válságos időszakokban a kertészbarátságoknak is befellegzett. Senki sem beszél róla, hogy az egyik melléképület mondjuk varroda, a másik finommechanikai műhely, ahonnan legfeljebb zümmögés hallatszik. Ott, ahol a vasfűrész éktelen vinnyogása évekig nyugtalanította a környéket, most csend van, a lakó levágta a kezét, vérmérgezést kapott, meghalt.
A két világháború között a telepi lakók közül négyezer ember indult reggelente munkába. Most éppen hogy szállingóznak.
Amikor a telep kitárulkozik
Két esemény történik tavasszal és ősszel, amikor a telep kitárulkozik, megmozdul. Azt nem mondanám, hogy ezek az események lázba hozzák a lakosságot, de annyi kétségtelen, hogy a lakók, a családok „rámozdulnak” ezekre az eseményekre. Az egyik kavalkád a WTE (Wekerlei Társaskör Egyesület) nevéhez fűződik. Öles plakátok hirdetik szerte a telepen és azon túl, mennyi élményben lehet része annak, aki ellátogat a Kós Károly térre. Az egyesület tavasszal tartja az ún. Székelykapu ünnepeket, ősszel pedig a Wekerlei napokat.
A Székelykapu ünnepek leglényegesebb részét a sportprogramok, a székelykapufutás és a kerékpárversenyek jelentik. De vannak kulturális és egyéb szórakoztató műsorok is. Ilyenkor a főteret megszállják az árusok, s a szokott (drága) „árszínvonalon” kínálják portékáikat. Van körhinta és egyéb játék, a sátrakban sokféle ilyen-olyan bemutató, foglalkozás, köztük egészségügyi tanácsadás is. A Nyúldomb mellett felállított színpadon pedig reggeltől estig egymás után következnek a különböző gyatra, de hangos „profi” és dilettáns együttesek. A legnagyobb sikert természetesen azok a wekerlei és kispesti óvodások és iskolások aratják, akik csoportos énekes, zenés, táncos bemutatókat tartanak. Ilyenkor a szülők, nagyszülők – mint én is – izgatottan rohannak a térre, hogy elragadtatással tapsoljanak a szereplőknek. Mindez a vásári forgatag – ugyan-ilyen felállásban (körülmények között) – aztán ősszel is megismétlődik a Wekerlei napokon.
A másik nagy tavaszi és őszi esemény (akció) ugyancsak kirakodó-vásári hangulatban zajlik le, de ezúttal a lakók helyezik el portékáikat a házuk előtt. Na, ilyenkor nyílnak meg igazán a telepi lakók. Amit kipakolnak, az hűen tükrözi a család élethelyzetét, értékviszonyait (benne kulturális színvonalát) és a család ismeretlen, rejtett tulajdonságait. Lehet ez egy kidobott füzet, könyv, íróeszköz, daráló, ruhadarab, játék, technikai eszköz, lámpatest, hűtőszekrény, mosógép, televízió, láda, szék és még sok minden, köztük rengeteg szemét.
A kínálatra megindul a látogatók tömege, akik az általuk már ismert időpontokban megszállják a fővárost és környékét. Jönnek seregestül, többnyire utánfutóval vagy teherautóval.
A Wekerlén tavasszal és ősszel zajlanak le a lomtalanítási akciók. Hol vannak már az egykori ószeresek, handlék? A mai érdeklődők, guberálók meglehetősen igényesek. Válogatnak profiljuk szerint. S ami nem kell az egyiknek, elhajítja, jön a másik, továbbhajítja. Ha ócska zsákba tetted a portékát, felhasítják, s kifordul a bele, ha jó állapotú a limlommal teli láda, doboz, szatyor, sporttáska, bőrönd, akkor kiöntik a tartalmát, átvizsgálják, s elviszik, ami számukra kedves, a többit a kavargó szél gondjaira bízzák.
A Wekerle ezeken a napokon igazi szeméttelep.
•
A két esemény, az ünnepi és a közönséges (kényszerű) 2006 őszén közel került egymáshoz. Különösen a szeptember 17-i szabadtéri programok forogtak veszélyben, mert a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. szeptember 19-ére tűzte ki a lomtalanítási akcióban felgyülemlett utcai hulladékhegyek elszállítását. A lakó pedig olyan, hogy amikor ráér – szombaton és vasárnap –, pakol. Ezért a WTE vezetősége felhívást adott ki, melyben – többek között – ez állt: „Kérjük a tisztelt wekerleieket, hogy a lomtalanítással a jubileumi ünnepet ne zavarják meg, az utcákat ne csúfítsák el lomokkal és más szeméttel, ne engedjék át a guberálóknak.” (Wekerle, 2006. március)
Családok és gépkocsik
Gépkocsit nem minden család tud vásárolni, és nagyon soknak nincs is rá szüksége. A gépkocsi ma nem számít luxusnak, ámbár a fenntartása, az üzemeltetése nemritkán a minimálbér (70 ezer forint) fölé nő. Természetesen az sem mindegy, milyen márkájú, típusú autóról van szó, használt-e vagy új? A wekerlei gépkocsik szinte kivétel nélkül az olcsóbbak közé tartoznak.
Az autóval rendelkezők egy része napi kenyérkereső foglalkozásához használja a járművét. Ilyenek a taxisok, a házhoz kiszálló javító-szerelő iparosok, műszerészek, anyagbeszerzők, kereskedelmi-szállítási munkát végzők, kisvállalkozók, ételkihordók stb. A Wekerlén sokan végeznek efféle tevékenységet. A gépkocsi-tulajdonosok másik része ezzel jár be a munkahelyére, mert így kényelmesebb, esetleg olcsóbb, a forgalomtól függően gyorsabb, vagy – különböző okok miatt – egyszerűen nélkülözhetetlen. Van persze a telepen számos olyan gépkocsi is, amivel évente pár száz kilométert tesznek meg, de olyan is, amelyik tíz éve (a férj halála óta) a garázsban áll.
•
A wekerlei lakásokhoz és családokhoz tartozó gépkocsik száma pontosan nem mérhető fel, de a gépkocsitárolók (garázsok), valamint az udvarokban és az utcán parkoló autók alapján feltételezhető, hány gépkocsi-tulajdonos van a Wekerlén. A mi hatlakásos házunk lakói például négy gépkocsival rendelkeznek. Nekem nem volt, nincs és nem is lesz gépkocsim. Vonzalmam sincs iránta, jóllehet valamiféle egyszerű tragacsra futotta volna. Valljuk be, nem is volt rá szükségem.
A Zalaegerszeg utca 41. sz. ház hat lakásához viszont már hat gépkocsi tartozik, amelyeket garázsban tartanak a tulajdonosok. Előfordul, hogy egy lakó három autóval is rendelkezik. Az egyik a fiam, aki a Géza utcában lakik. A roncskocsit, amivel a munkába jár, kétszázezer forintért vette. Ameddig engedélyezik, ezt használja. Egyébként ami fontos egy gépkocsiban (motor, fék, gumi stb.), az mind megbízható. Megvizsgálta. A kiskocsit alkalmi áron vette, ugyancsak használtan, de jó állapotban. Ez – úgymond – a menyemé. A gyerekek szállítása is megoldható vele. Végül következik a családi gépkocsi, amelyen a hátsó üléseket a három unokám foglalja el. Ha engem is felvesznek egyszer-egyszer, akkor a fizikai állapotomtól függően vagy én, vagy a menyem ül a pótülésre hátra. Mi-előtt bárki elcsodálkozna ezen a „gazdagságon”, a figyelmébe ajánlom a következőket, ami ennek a dolgozatnak is az egyik fontos üzenete: tegyél meg mindent azért, hogy a magad gazdája lehess! Ez a „minden”: tanulás és munka – aztán jöhet egy kis szerencse is! Tudni kell, hogy Bandi fiam autós szakember: autóközlekedési szakközépiskolát végzett, autószerelői szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, a Volánnál több évig autószerelő volt, autóvillamossági mérnök lett, s most gépjármű-kárszakértő. Él tehát azzal a tudással és lehetőséggel, ami a rendelkezésére áll.
•
Arra a kérdésre, hogy mennyi gépkocsi lehet a Wekerlén, most válaszolunk. Az jutott eszembe, hogy valamiféle gépkocsiszámlálást mégiscsak meg kellene ejtenem. Ezért 2009. május 28-án (szerdán) reggel 5 órakor kiballagtam a szomszédságunkban lévő hat kockaházhoz. Itt a lakások száma kb. 110. A házak éppen hogy elfértek ezen a kis területen, garázsok építéséről akkor nem lehetett szó. Ilyen gondolat nem is jutott az eszükbe. A gépkocsik tehát az úttest melletti sávban parkolnak. Nem kell mást tennem, csak meg kell számolnom az autókat. Alig indultam el, csepegni kezdett az eső. Három hete nem esett semmi. A három útszakaszon 55 személygépkocsit és három kisebb teherautót számoltam össze. Ehhez még tegyünk 10-15 gépkocsit, amelyeknek a beállóhelye üres volt.
Mire hazaérkeztem, teljesen eláztam. De világossá vált, hogy ebben a lakótömbben – szűken számolva is – minden két lakásra jut egy gépkocsi. S nincs ez másként az egész Wekerlét tekintve sem. Ez azt jelenti, hogy a telepen 2300 gépkocsi található. A gyerekek és a 18 év alatti fiatalok száma – sajnos – nincs ennyi.
Kerékpárral a Wekerlén
A kerékpár egyre népszerűbb a wekerlei családokban. Ez örvendetes jelenség. Az még inkább, hogy a családok nagy része meg is tudja venni ezeket a nem éppen olcsó eszközöket a család minden tagja számára. Aztán kézen-közön cserélgetik, eladják, ha kinőtte a gyerek. A gyermekeknek mindenekelőtt játékeszköz és sporteszköz. A felnőttek számára már lehet közlekedési és munkaeszköz is. A kerékpározás mindenképpen célszerű és hasznos tevékenység.
•
Kárpáti Richárd (Ninja) néhány éve költözött a Wekerlére. Egy darabig biciklis futár volt. Most webfejlesztő, de továbbra is a kerékpár szerelmese. Azt mondja: „Ritkán megyek be a városba, de ha mégis, akkor biciklivel. Nagyon hamar beérek. Átmegyek a kishídon, át a József Attilán, az Ecseri úti templomnál jövök ki az Üllői útra, onnan pedig egyenesen befelé…” (Wekerle, 2007. február)
Ferenci István „Élet autó nélkül” című cikkében a kerékpározás előnyös és hasznos voltáról értekezik. Beszámol arról, hogy 2007. április 22-én, a Föld napján 15-20 fős csapat gyűlt össze a Kós Károly téren, hogy csatlakozzon a fővárosi kerékpáros felvonulókhoz. Ezt követően figyelmeztet arra, hogy: „…ha napi útjaidat autóval teszed meg, te is kiváltója vagy a globális környezeti válságnak”. (Wekerle, 2007. február)
•
Ideje, hogy a családi kerékpározásról is szóljunk. Az efféle kikapcsolódás egyre gyakoribb a telepen. Itt meglehetősen biztonságos a biciklizés, a járdán pedig kifejezetten nyeregben vannak a gyalogosokkal szemben. Családi kerékpártúrát több órán keresztül is lebonyolíthatunk a telepen, akár úgy is, hogy ugyanazon az utcán nem kell kétszer kerekeznünk. A rutinosabb és nagyobb gyerekekkel kerékpározó családok nemritkán vidékre is kiruccannak kerékpárral. Géza utcai unokáim még nem tartanak itt, de libasorban néhány utcát már megkerülnek.
Átbringázunk Tarnaiékhoz. Azt mondja Richárd, négy gyermek édesapja: „Boldogult diákkoromban még versenykerékpárral közlekedtem Kispesten és sokszor Budapesten, valamint a drótszamarat felmálházva megfordultam a környező országokban is. Mióta családom lett, átváltottam egy városi kerékpárra, amin hátul csomagtartó van gyermeküléssel, elöl kosár a pakolnivaló részére.” (Kispest, 2009. augusztus 5.)
Richárd testvére, Árpád, aki két gyermek édesapja, s ugyancsak a telepen lakik, hajnalban kerékpáron újságot hord ki, aztán átkerekezik Csepelre a munkahelyére – és vissza. Számára a kerékpár nem szórakozás, hanem nélkülözhetetlen munkaeszköz.
•
A WTE tömeges kerékpárversenyeket is rendez a telepen. Évente két alkalommal hirdetik meg a „Wekerlei tekergést”. 2009. április 26-án is így történt. A különböző korosztályúak versenye egy teljes napig tartott. Délelőtt először a 3 éves babák „motoroztak”, aztán az ovisok, utánuk pedig a felső tagozat, valamint a felnőtt korosztály nyomta a pedált. Délután az alsó tagozatos fiúk és lányok versenyezhettek. A versenyen a bukósisak használata kötelező volt. Ráadásként a programba iktattak egy éjszakai tekergést is korra, nemre való tekintet nélkül. Itt a bukósisak ajánlott volt, viszont határozottan megkövetelték a világító lámpát. A nap folyamán 150-200 versenyző tekert a Wekerlén. A program fő felelőse Katona Bori és Csutorás Róbert volt.
Szabó Kálmán
Folytatjuk
|
A Wekerlén nap mint nap történik betörés és lopás. De gyakori a rablás is, melynek itt, a telep délnyugati részén 2008-ban három idős asszony, 2009-ben pedig a Bercsényi utcában lakó, ugyancsak idős és beteg D. Ferenc lett az áldozata.
