|
|
| „Apáca, lenyel a cápa!” |
| Vitéz Ferenc jegyzete |
|
| A szocreál iparváros kellékei még állnak, bár tartalmuk és jelentésük fokozatosan átértelmeződik, ahogy egyre kevésbé szoc, reál és ipar jelzetű Dunaújváros. A focit megette a rozsda, most már a kézilabdát is eszi, pedig a pentelei alvégen sok a gumi. Szerencsére sok a zöld és a Duna is, ám mielőtt anzixfestésbe kezdenék, megállok a Vasmű úton. Avenue jellegénél fogva, sokat elárul az itt élő városközösség mentalitásáról, jellemző nyomaiban őrizve még az errefelé két évtizeddel tovább tartó múlt rendszeri örökséget. |
|
„Kész a szék” – leülök rá, mellettem „Aludna ma a mandula”, a másik oldalon „Életem Etelé”, amott egy „Öt egeret eregető” támla, s egy költői szusszanásnyi kérdés: „Ah, tán nátha?” Egyszerű, keskeny, kopásálló beton és keményfa utcabútorok, pirosra, kékre, zöldre, sárgára festve, a színeket olykor kombinálva. Tavasszal néhány fiatal azzal az ötlettel állt elő, hogy a padokra vidám feliratokat festenének, és szerencsére ez a vidámság nem a „multikulturális” alpáriságban, hanem a nyelvi humorban fogalmazódott meg.
A nyelvi humor, a szójáték, mivel bizonyos szellemi kapacitásokat tételez föl és mozgósít, a nemesebb fajtából való. S azt is megállítja (leülteti) egy pillanatra, aki nem érti azonnal a játék fordulatát. Merthogy szó szerint meg kell fordítani az olvasás rendjét, akárcsak a „Géza, kék az ég” vagy az „Indul a görög aludni” iskolai példáinál: nyelvi géniuszunk bizonyítékaként a szöveget mindkét irányból olvasva ugyanazokat a szavakat, ugyanazt a jelentést kapjuk.
S fel is jegyzek még néhány példát: „Évák eledele kávé”; „Márta halad, s a dala hat rám”; „Meg ne lássál engem” (s megbocsátható némi tévesztés is az „Ékkőleszerelőkké” vagy a „De ne sebesen edd”feliratoknál). 14-15 ilyen mondatot látok sorban a padokon, a Vasmű úton, s éppen a nyelvi humor miatt lesz teljesen szalonképes a címben idézett mondat is: „Apáca, lenyel a cápa!”
E feliratok mellett egyetlen firkát sem láttam, még a közelükben sem, a kreativitást tehát nem tévesztik össze a rombolással, s ez valamilyen példát is kínál, vagy legalábbis a párhuzamos gondolkodások találkozását a végtelen jelenben.
Dunaújváros néhány pontján egy helyi vállalkozó úgynevezett vidámságtáblákat állított fel „Mosolyogj” felirattal. Persze, ettől még nem változik meg egyik napról a másikra az életünk, sőt, még mosolyogni is csak lassan, apránként tanulunk meg. Ebben sem a kamatvágás, sem a ferde szem nem segít, csak az önbizalom és a hit. S akkor nemhogy egy országot, de egy apácát sem tud lenyelni a cápa…
|
|
|
|
| NAPI JEGYZET |
| Majdnem tízmillió hajléktalan |
| Kerékgyártó György |
| Döbbenetes tényt kell közölnöm: Magyarországon csaknem tízmillió hajléktalan él. Legalábbis annak az illetőnek a definíciója szerint, akit egy blogger hallott a villamoson értekezni. |
| Tovább |
|
| MEGŐRIZNI A LÉTEZÉS MAGYAR MINŐSÉGÉT |
Orbán Viktor kötcsei beszéde
MTI összefoglaló
A Nagyításban publikált hozzászólások:
Vitéz Ferenc, L Simon László, Lánczi András, Rubovszky Rita és Vági Barnabás, Kopp Mária, Müller Ferenc, Mészáros László, Taxner-Tóth Ernő, Nyári Zsolt, Csepregi János, Szentmártoni János, Lukácsy József, Solymosi Frigyes, Pécsi Györgyi, Turi Gábor
|
|
|