„Azt tedd, amit a legjobb meggyőződésed diktál”

Gyújtópont - 2010/30. szám (2010.07.28.)

Elhunyt Molnár Tamás filozófus – Mezei Balázs nekrológja

Richmondi otthonában, a hírek szerint békésen, álmában hunyt el a 89 éves, Virginiában élő filozófus, Molnár Tamás július 20-án este. A kiváló gondolkodó a Columbia Egyetemen szerzett diplomát, majd 1967 után az Egyesült Államok több neves intézményében oktatott. A hazai egyetemek közül az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói követhették előadásait.

Thomas Steven Molnar (Molnár Tamás) 1921–2010

Nehéz megszólalni a hír hallatán, hogy Molnár Tamás magyar születésű amerikai filozófus, eszmetörténész és esszéista élete 90. évében eltávozott az élők sorából. A halál a virginiabeli Richmond városának kórházában érte. Molnár Tamás néhány éve költözött ebbe a városba korábbi, New Jersey-beli otthonából. A költözés oka előrehaladott ízületi betegsége volt, aminek következtében kerekes székbe kényszerült. Ez megakadályozta abban, hogy 2004 után is folytassa magyarországi látogatásait, majd abban is, hogy szeretett otthonában, a XIX. század végén épült, sokemeletes és soklépcsős, inkább várkastélyra emlékeztető kúriában élhessen tovább. A 2009 őszén tartott budapesti Molnár Tamás-konferencián szeretett volna személyesen megjelenni, végül meg kellett elégednie egy videóüzenet elküldésével.

Molnár Tamás Budapesten született 1921-ben, de iskoláit a család költözése miatt Nagyváradon, román nyelven végezte. Érettségije egybeesett a visszacsatolással, ami sajátos következménnyel járt. Mivel nem volt az általános, középszintű magyar műveltség birtokában, nem tudott beiratkozni az ismét magyar nyelvű kolozsvári vagy a budapesti egyetemre. Ezért édesapja kereskedelmi kapcsolatain keresztül Belgiumba költözött, és ott kezdte el felsőbb tanulmányait a már jól megtanult francia nyelven. A háború végnapjaiban őt is, mint minden nem német vagy belga állampolgárt, a visszavonuló németek internálták, ezért Molnárnak közvetlen tapasztalata volt a dachaui koncentrációs tábor utolsó idejének hétköznapjairól, amiről több alkalommal is élénken számolt be a jelen írás szerzőjének. Az őrök nélküli, széthulló táborból előbb Brüsszelbe, majd Budapestre utazott, de szüleit már nem találta életben. Egy éven keresztül kalandos kereskedelmi tevékenységet folytatott Nyugat-Európában, míg végül a nyilvános felhívásnak engedve bevándorlási engedélyért folyamodott az Egyesült Államokba. 1950-ben doktorált a Columbia Egyetemen francia eszmetörténetből, majd különböző egyetemeken dogozott élete nagy részében francia irodalmat, történelmet és filozófiát tanítva.

Molnár Tamás az amerikai ókonzervativizmus három élő nagyságának egyikeként távozott közülünk. E jelentős személyek valamennyien magyar anyanyelvűek; Molnár mellett Lukács János (John Lukacs) és Kékes János (John Kekes). Ebben az ókonzervatív környezetben bőven találunk jelentős személyiségeket, mint amilyen Russell Kirk, Mircea Eliade, Leo Strauss vagy Eric Voegelin. E tudósok felfogása fontos kérdésekben különbözik, ám abban egyetértenek, hogy a konzervativizmusnak tartalmaznia kell az európai kultúra évezredeinek hagyományát, tanulságait, a klasszikus műveltséget, „a Bibliát és Homéroszt”. Ezen túlmenően a legjelentősebb teoretikusok, mint Voegelin vagy Strauss, erős filozófiai vonzódásokkal bírtak, míg Kékes a morálfilozófiában alkotta meg életművét. Tőlük eltérően Molnár az intézmény filozófusa volt. A spekulációtól némiképp idegenkedve, ám vonzódva a hagyományok megtartó erejéhez mindenkor az intézmény tartósságában, szabályozó jellegében, tradícióközvetítésében, politikai szerepében bízott. Ezért is volt oly fontos számára az egyház, egyáltalán a tradicionális rend eszmeisége a köz- és nagypolitikában. A kereszténységben az integristákhoz vonzódott, a politikában a rendpárti államhoz, a gondolkodásban azokhoz, akik szellemesen küzdöttek a régi érvényességéért és az új, különösen az ideológiák visszaélésre sarkalló hatásai ellenében. Mindez személyes életében úgy tükröződött, hogy csak későn, több sikertelen kísérlet után találhatta meg élete hűséges párját, Ildikót, aki haláláig beszélgetett vele, kísérte szerteágazó utazásai során, és odaadóan gondozta súlyosbodó betegségében.

Molnár Tamás hagyatékát és életművét értékelni az utókor feladata. Könyvei a nyugati világ legtöbb könyvtárában megtalálhatók angolul, franciául, magyarul, lengyelül, spanyolul, németül, horvátul s még néhány további nyelven. E könyvek egy része eszmetörténeti, más része inkább az esszéirodalom része. Legjelentősebb alkotása véleményem szerint az 1961-ben megjelent The Decline of the Intellectual (Az értelmiség alkonya) című könyve, amivel jelentős visszhangot váltott ki. Nemzetközileg a legjelentősebb figyelmet Sartre: Ideologue of Our Time (Sartre, korunk ideológusa, 1969 és még több ki-adás) című esszéje érte el, amelyet számos nyelvre lefordítottak. Molnár e könyvével lett a francia konzervatív körök befogadott alakja. Ebben az időszakban – az 1970-es és 80-as években – minden évben Franciaországban tartózkodott, illetve nyaranta spanyolországi hétvégi házában élt. Gondolkodása erre az időszakra teljességgel kiforrott; határozottan liberalizmusellenessé vált, ami magában foglalta a modern kultúra és filozófia kritikáját is. A hagyományok és hagyományoktól való eltérés problematikája foglalkoztatta, amit – másokat követően – a „gnoszticizmus” és az „utópizmus” kulcsfogalmaiban foglalt össze. Az 1990-es évektől sorozatban jelentek meg magyar nyelvű írásai, könyvei, aminek következtében 2000-ben megkapta az állami Széchenyi-díjat, illetve 2002-ben a Stephanus-díjat.

Számos hazai publikációjának köszönhetően Molnár az egyik legismertebb konzervatívnak számító gondolkodó lett idehaza. Írásait széles körben olvassák, könyveinek megjelentetése még ma is megbízható üzleti sikerrel kecsegtet. Molnár egyike lett a mai 30-as 40-es nemzedék nevelőinek, noha az akadémiai filozófiai életben kevéssé találhatta meg a helyét. Ez utóbbi oka nyilvánvalóan kritikus, sőt élesen elítélő viszonyulása a baloldali ideológiákhoz, amihez mind idehaza, mind másutt kisebbségi sors társul. Molnár azonban mindenkor büszkén vállalta ezt a minoritást. Igazának tudatában látogatta meg korának legjelentősebb személyiségeit – J. Maritaint, Ratzinger kardinálist (a későbbi XVI. Benedek pápát), Mircea Eliadét, Eric Voegelint, Nelson Mandelát és másokat –, és tanulmányozta életüket, felfogásukat. Sokakat ismert és sokan ismerték őt, ám mégsem vált tartósan egyik közösség ünnepeltjévé sem. Ha a tervek szerint hagyatéka hazakerül és megkezdődik intézményes feldolgozása, talán világossá válik, hogy az elmúlt évtizedek egyik legérdekesebb, legizgalmasabb, legtöbb helyen megfordult intellektuális utazójával van dolgunk, akinek anyanyelve magyar, tanulmányainak nyelve román, francia és angol, gondolkodása azonban élete jelentős részében franciául folyt, mint ezt több ízben is említette személyes beszélgetéseink során. A világot és önmagát franciául fogta fel és gondolta el, noha az angol mellett éppoly jól beszélt spanyolul, németül is. Ám Molnár Tamás magyarnak született, és igazi recepcióját tekintve, élete utolsó két évtizedében Magyarországon találta meg gondolkodásának legtermékenyebb talaját.

A halála előtti néhány hónapban lediktálta visszatekintését Egy filozófus emlékezései címen. A szöveg magyar fordítása folyamatban van; olvasása során egy dolgot biztosan megállapíthatunk: a XX. században aligha volt olyan jelentős magyar személyiség, aki ennyi helyen megfordult volna és ennyi vezető gondolkodóval, közéleti személlyel kapcsolatba lépett volna. Élete színességén, sőt kalandosságán túl talán csak életbölcsessége volt megragadóbb. Mivel több mint húsz éven át voltam vele személyes, baráti viszonyban, elmondhatom, hogy egyes megjegyzései a politika és a kultúra kérdéseire nézve váratlan módon igazolódtak. Amikor 2002 körül arra panaszkodtam neki, hogy idehaza a másként gondolkodókat kiszorítják a művelődés világából, kis hallgatás után azt mondta: „Mindez gyökeresen megváltozik, mégpedig belátható időn belül. De nem szabad ezzel törődni, mert azt a változást is változás követi majd. A legfontosabb, hogy azt tedd, amit a legjobb meggyőződésed diktál. Akkor nem fogsz csalódni.”
Ezt a mondatot őrzöm tőle mindmostanáig.

Tamás, Isten veled!

Mezei Balázs

NAPI JEGYZET

Hova tegyék a nagymamát?

Vitéz Ferenc

Morbid asszociációk jutottak eszembe az MR1 szerdai délelőttjének egyik riportműsorát hallgatva – de az asszociációk morbiditásán nem is kell csodálkozni, hiszen a temetői helyek megváltásáról, a temetkezési kultuszok mai variánsairól is szó volt a műsorban.

Tovább

Videoportálunkból