A Washington Post is figyelmeztet: „Ha Orbán így folytatja, újra eléri a pária státust a nyugati fővárosokban, mint korábbi kormányzása idején.” A kialakult helyzetről Bogár László közgazdászprofesszorral, az első Orbán-kormány stratégiai tervezésért felelős államtitkárával beszélgettünk. – A vezető nyugati lapok össztűz alá vették a magyar miniszterelnököt. – A Financial Times és az Economist a globális média legtekintélyesebb orgánuma. Veszélyes fegyverük a politikailag korrekt beszéd. Ez annyit tesz, hogy ők szabják meg, milyen fogalmakkal és értelmezési keretben lehet megszólalni. Kijelölik a határt. Orbán Viktor ezt rendszeresen átlépi – 2002-es megbuktatását is ennek köszönheti. Nem virtuskodásból tette, amit tett az IMF-tárgyaláson, hanem felelősségtudatból. Ezt most megbélyegezik, nacionalizmusnak és protekcionizmusnak mondják. – Régen ezt úgy hívták: haza-szeretet… – Igen. Minden ember veleszületett képessége, hogy tudja, mely közösséghez tartozik. A protekcionista, más szóval a protektor fel-adata, hogy felismerje a rábízott közösség érdekeit, és azt bátran, elszántan megvédje. Ez a társadalmi elitek feladata tízezer esztendeje. – Az előbb említett gazdasági lapok olvasottsága eltörpül a tömegsajtóé mellett. – De ezeket a lapokat a nemzetközi elit olvassa. Ez az elit véleményvezérként viselkedik, s a mediatizált világban engedelmes fogyasztókat nevel azokból, akik nem képesek az újságokban megjelenő információk „mögé látni”. Egy magyar kuruc nóta így beszél erről: „Vezettessed magadat szembekötve, vakon, elfajult testvéridtől csinált álutakon.” Mindig akadnak, akik jövedelmezőbbnek tartják a saját közösségüket elárulni a birodalomnak. – Miféle birodalomnak? Egy országnak? Egy szövetségnek? – Az Egyesült Államok, az IMF vagy az Európai Unió egyaránt része a birodalomnak, de nem azonos vele. A birodalom egy szerveződési elvet testesít meg, ami láthatatlan, legalábbis az emberek döntő többsége számára az. Egykor sem a királyok, hercegek, hanem a Mediciek, a Fuggerek voltak a hatalom igazi gyakorlói, akik egyszerű „iparosnak” álcázták magukat. Száz évvel ezelőtt Amerikából tudatosan pénzelték Trockijt a cári Oroszország felbomlasztása érdekében. A céljuk az volt, hogy létrejöjjön egy olyan rendszer, amely brutális kegyetlenséggel szétveri a zárt, szakrális paraszti társadalmat, és létrehozza az ipari kapitalizmus struktúráját. Bármilyen meglepő, a kommunizmus valójában a globális kapitalizmus helyett végezte el a „piszkos munkát”, majd mikor teljesítette feladatát, „olcsón” kimúlt, és a globális kapitalizmus visszavette a számára „előemésztett” térséget. 1956-ban erre mondtunk nemet, és ezért fogott össze a keleti és nyugati globális hatalom a forradalom vérbe fojtása érdekében. – Mintha megint nálunk húzódna a frontvonal. A nemzeti függetlenség visszaszerzésére tett lépésnek tekinthető-e az IMF-fel történt szembeszállás? – Orbán Viktor már többször említette 1848-at és 1956-ot, abban az értelemben, hogy ami a választások óta zajlik, az analóg a két szabadságharcunkkal. Mindkettő békés forradalomként indult. Azt hitték, a felelős minisztérium Batthyányval, vagy egy jobb kormány Nagy Imrével majd megoldja a problémákat. A gond azonban maga a rendszer, amely visszapofozza a kormányt elődje útjára. Ezért a rendszert kell megdönteni. Igen ám, de akkor óhatatlanul szembekerülünk azzal a birodalommal, amelyik fenntartja ezt a rendszert. Ezért tette világossá mindjárt a választások második fordulójának éjszakáján Orbán Viktor, hogy megdöntöttük a rendszert. Azt a rendszert, amelynek lényege, hogy állandóan működtesse a birodalmi pénzszivattyúkat. – Ki áll a szivattyúk kezelőfülkéjében? – Döbbenetes, de a fülke üres! A birodalmat egy olyan szerveződési mód működteti, amely önjáró. Minden szinten áthatja ez a szerveződési elv a világot. Olyan, akár a rák: elpusztít mindent, végül önmagát is. Meg kell érteni a lényegét, hogy megvédhessük Magyarországot! – Orbán Viktor mégis megdicsérte az IMF-et! – Ezzel jelezte: tudja, a birodalom része vagyunk. – Lehet a birodalomtól pénz-ügyileg független egy ország? – Amschel Rothschild mondta: „Adjátok nekem egy ország pénz-ügyeit, s többé nem érdekel, kik hozzák a törvényeket.” És a pénzrendszerünket ma valóban a birodalom ellenőrzi, így a függetlenség egyelőre csak nagyon korlátozott lehet, hisz kis ország vagyunk. Viszont egy óriási ország… – …mint Kína… – Így igaz! Kínát nem érdekelte, és különösebben ma sem érdekli a világ többi része. Több ezer éven át azt tett, amit akart. Szimbolikus és fizikai értelemben minden a rendelkezésére állt. – Ha innen nézzük, akkor szükséges-e nekünk az októberben lejáró IMF-megállapodást újratárgyalni, vagy létezik alternatív kölcsönforrás, esetleg éppen Kína, ahol Orbán Viktor már a választások előtt tárgyalt? – A teljes elzárkózás lehetetlen, de csökkenthető a kiszolgáltatottságunk. A világpénz az a dollár, ami negyven esztendő alatt negyvenedrészére inflálódott, ám az USA ezt minden nehézség nélkül áthárította a világra. Az átlag amerikai család ezért birtokolhat huszonötszörös értékű vagyont egy magyar családhoz képest, miközben teljesítménye legfeljebb háromszorosa a miénknek. A kérdés az, megvan-e az elszántság, hogy más létmódot, más szövetségi rendszert válasszunk? – Egy másik szövetségi rendszer nem vezet ugyanebbe a csapdába? – Mindig akkor szenvedtük el a legnagyobb veszteségeket a történelemben, amikor a birodalom, ahova tartoztunk, összeomlóban volt. Savoyai Jenő felszabadító harca nagyobb veszteséget okozott a százötven éves török megszállásnál. Ugyanezt jelentette Trianon, vagy a szovjet birodalmi összeomlás után a „rendszerváltás”. Nem láncolhatjuk magunkat a most krízisben lévő Nyugathoz. Noha a nyugati embertípushoz tartozunk, eredetünket tekintve kifejezetten keleti emberek vagyunk. Kína ezt tudja és értékeli. Sokkal szorosabb kapcsolatot kell velük kiépítenünk. Úgy kell kombinálni a szövetségeket, hogy ne csak egy lábon álljunk. – Mintha a Nyugat ezt sejtené, máris megkezdődött a büntetés, a Moody’s leminősítette Magyarországot… – A hitelminősítők a birodalom figyelmeztető, fegyelmező részlegei. Azért ütöttek meg minket, mert féltik saját jövedelemszivattyúik épségét, félnek, hogy az állam a „bennszülötteire” költi a pénzét. – Így fogalmaz a Financial Times: „ha Orbánnak nincs meg a gyomra ilyesfajta enyhe fiskális kiigazításhoz, a kölcsönadók jogosan aggódnak Magyarország és annak támogatása miatt”. – A pénzhatalmi rendszer vásárolja fel államkötvényeinket, amelyekkel adósságunkat finanszírozzuk. A legnagyobb profitot pedig a bankok viszik ki az országból. Ezért mindkét jövedelemszivattyú épsége fölött őrködnie kell. És féken tartani az alattvalókat. A birodalom nem szereti a Görögországhoz hasonló százezres tömegtüntetéseket. – Akad történelmi példa egy, a birodalommal nem kollaboráns kormányra? – Itt van Dél-Korea. A totális függőségből óvatos lépésekkel, de kiszabadultak. Ám ne feledjük: ott az elitnek és a népnek is helyén volt az esze és a szíve. Egy közösség elszántsága és kitartása nélkülözhetetlen a változáshoz. – A kétharmados választási győzelem azt mutatja, van remény? – Igen, azt hiszem, hogy most az egyszerű nép is megérti, tényleg az ő érdekében dolgozik a kormány, és tudja, nem szabad még egyszer megengednie, hogy egy kormány ne ezt tegye. – A világban zajló átalakulás jelzőfénye lehet, ami a múlt héten Magyarországon történt? – Mindenütt napirenden vannak a lázongások. Elképesztő, hogy azokat az embereket vádolják túlköltéssel nálunk, akiknek a reálbére a 32 évvel ezelőtti szintre süllyedt vissza. Az 1979-es első megszorítás óta mindig azt mondják: jobb lesz. Kisvártatva pedig újra megszorítanak. Az emberek nem hülyék, látják, hogy az ígéretekkel ellenkező következményekkel jártak a megszorítások. A hatvannyolc százalékos választási győzelem azt mutatja, a magyar társadalomban megvolt az elszántság azt mondani: ebből elég volt! – Tehát ebben a Dávid–Góliát harcban még van esélyünk? – Orbán Viktort azért hatalmazta fel hatvannyolc százalékkal a magyar társadalom, mert úgy gondolja, ő az, aki képes ezzel a helyzettel valamit kezdeni, a kifosztottságunk mértékét csökkenteni. Hinnünk kell benne, hogy jól gondolja. Ditzendy Attila–Tallián Hedvig Visszavágni a birodalomnak? - az interjú itt folytatódik |
