Abigél, Adél, Artúr... Nyilvánvalóan nem ők az egyedüli gyerekek, akik nagycsaládban élnek, és akik úgy élvezték a Művészetek Völgye fesztivál programjait (szalmabábkészítés és sok más), mint jómagam gyermekként a fakanálbáb-készítést az egri Dobó téren az édesapámmal. Nem az övék az egyetlen család, amely gyereket, kerékpárt, sátrat (néhol babakocsit) felpakolva kihasználta a lehetőséget, hogy kirándulással, túrázással egybekötve ismerkedjenek meg közelebbről és ismertessék meg gyermekeiket a magyar népművészeti hagyományokkal, a tradicionális ételekkel, a magyar falvak varázslatos világával, a nem mindennapi tájjal.

A tíz napig tartó Művészetek Völgye fesztiválon mindenki megtalálhatta a maga kedvtelését. Nem tudom, egyáltalán mennyire helytálló a kapolcsi fesztivált fesztiválnak nevezni, hisz erről a szóról az utóbbi évek nyári felhozatatalában elsősorban azok a rendezvények jutnak eszünkbe, amelyek teljesen más értékrendet képviselnek, és amelyek, úgy tűnik, más életkort, generációt szólítanak meg. (Például a Sziget, hogy a legnagyobbat említsem.) Kapolcsot éppen ezért nem illetném a fesztivál jelzővel, bár az életkor és generáció kérdésében nagyot tévedtem.

Ezt bizonyította az a csoport is, amely Kalocsa mellől érkezett, és huszonéves tagjai ifjú koruk ellenére a néptánc és a népzene elkötelezett hívei. És azok a fiatalok, akik részt vettek a Novák Péter vagy Palya Bea nevével fémjelzett beszélgetésekben, vagy akik jótékonysági könyvárverésen bizonyították, hogy fogékonyak a régi magyar írók-költők műveire. (Jómagam egy kétkötetes Kosztolányi-színikritikákat tartalmazó művel lettem gazdagabb.)

A színpadokon népi hagyományőrző zenekarok és tánccsoportok léptek fel, az ódon templomok falai között pedig ezúttal nem csak istentiszteletet tartottak, hanem komolyzenei koncertek is zajlottak. A fesztiváljelleget talán csak az árak emelkedő (néhol túlzó) szintje mutatta, sajnos, illetve a szombati napra bezúduló tömeg, az érkező, a falvak között ingázó autósok türelmetlen sokasága, mellettük körülményessé vált a séta vagy a környezetkímélő kerékpározás is, amire pedig a szervezők mindenkit lelkesen biztattak.

Sajnos az idő romlásával a helyi tyúkok is fellázadtak: vasárnapra már nem lehetett tojást kapni, ami nagy szívfájdalma volt a szalonnás rántottát reggelizni kívánó magyar embereknek, viszont a helyi termelők minőségi borai, pálinkái gyorsan feledtették mindezt, ahogyan páratlan kedvességük, szívélyes vendéglátásuk is.

A kapolcsi Művészetek Völgye augusztus 1-jéig tart. Aki bekukkant, nemcsak nemeztakaróval, kézzel festett, faragott, hímzett tárgyakkal lehet gazdagabb, hanem a nemzeti összetartozás élményével is.

Sz. É.