A „trianoni árva” Itáliában

Közép-Európa - 2010/29. szám (2010.07.21.)

S. G. M. olaszországi jegyzete

Sokaknak csakis a Bujdosó könyv, az irredenta, a revizionizmus ugrik be Tormay Cécile nevét hallva, Szabó Magdáról nem biztos, hogy először Trianon jut eszünkbe. Pedig eszünkbe juthatna. Für Elise című regényének itáliai fogadtatása ezt bizonyítja.

A könyv, Per Elisa címen, Vera Gheno – Márai olasz fordítója – adaptálásában, az Edizioni Anfora kiadó gondozásában jelent meg idén tavasszal. Már az is érdekes, hogy nem az írónő bejáratott ösvényein, Franciaországban, hanem Itáliában adták ki először. Ám ennél még izgalmasabb, ahogy a sorsa alakul. Ugyanis a Per Elisa – miként Szilágyi Mónika, a milánói Anfora Könyvkiadó vezetője, a kötet gondozója állítja – úgy tűnik, igazi siker lesz Olaszországban. A könyv előszavának megírására Danilo Ghenót, a padovai egyetem magyar tanszékének nyugalmazott professzorát kérte fel a kiadó. Dolgozatában az egykori tanszékvezető sok mindent megmagyaráz a magyar históriában járatlan olvasónak, leírja például, hogy az igazságosnak semmiképpen sem nevezhető trianoni döntés eredményeképpen több mint hárommillió magyar ajkú ember rekedt a maradék kis-Magyarország határain kívül, s került a frissen alakuló idegen (utód)államok felügyelete alá. „Nekünk, olaszoknak ez olyan lenne – írja bevezető tanulmányában a talján professzor –, mintha nemzeti területünkből, mely megközelítőleg akkora, mint a történelmi Magyarország volt, egy háborús katasztrófa után csak Közép-Olaszországot (Toszkána, Marche, Umbria, Lazio, Abruzzo, Molise) és Campaniát, vagyis 28,9 százalékot hagytak volna meg.”

Szabó Magda könyvének címe azonos Beethoven 1810-ben komponált zongoradarabjáéval. A szerző maga így vallott erről: „Anyám szerint az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást, ami Elisének, annak az eredetinek is mondott valamit, de mond nekünk is, mindenkinek közülünk… Hadd ajánljam eddig fel sosem tárt esztendőim végre rögzített történetét az Ismeretlen Olvasónak. Hallja ki csak ő is Elise szövegtelen dallamából a neki szóló üzenetet.”

A könyv talán önéletrajzi ihletésű, talán nem, vagy nem egészen. Mindenesetre olyan, mintha a mesélő az Ókútban megkezdett családtörténetet folytatná, saját gyermek- és ifjúkoráról regélne. A szülők által örökbe fogadott „trianoni árva”, a Zentáról menekült kislány, Cili – akinek életét úgy menti meg apja és anyja, hogy saját testükkel takarják, így óvva meg őt a gyilkos golyóktól – és a gyermek Szabó Magda testvéri története talán nem pont úgy esett, ahogy azt leírta – ő maga egy helyütt így beszélt erről: „Az emberi tudat olyan, hogy lassan rétegek rakódnak egymás fölé. És mikor mire van szükséged, azt aktivizálod, ha írsz. A Für Elisében mást kellett aktivizálnom, valakit, akit nagyon szerettem és soha többé nem fogok látni. Olyasvalakit, aki nagyon fiatalon halt meg ahhoz, hogy megélje a saját dicsőséges életét. Én megéltem a saját életemet, de ő nem. Én itt maradtam nélküle, és többet nekem nincsen gyóntatópapom, és soha többet még egyszer úgy beszélni nem tudok senkivel.” Akár így, akár úgy, az bizonyosnak látszik, hogy a nemrégiben elhunyt író számára a család, a szűkebb pátria, vagyis a két háború közötti Debrecen, valamint a világháborút követően porba sújtott ország élete és sorsa nem választható szét, csakis együtt, szoros egységben vizsgálható, értelmezhető. Az írónő olasz nyelven megjelent regénye sokaknak üzenheti ugyanazt: Trianon bűnös, elhamarkodott, máig romboló, igazságtalan döntés volt. Nem tagadja ezt a bevezető írója, Danilo Gheno sem: „Természetesen a XXI. század józan fia – amikor a trianoni szerződésben részt vevő nemzetek nagy része és maga Magyarország is az Európai Unió tagja – abszurdnak találhatja a revizionista törekvések táplálását. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a magyarok Trianon, vagyis az elszenvedett igazságtalanság miatt ne éreznének frusztrációt, fájdalmat.”

A Für Elise története az elbeszélő születésének időpontjában, 1917-ben indul, majd érettségije után zárul. Az írónő 2007 októberében ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Akkoriban a Für Elise folytatásán dolgozott, mely az egyetemi éveket és a Bécsben töltött időszakot ölelte volna fel. A soha be nem fejezett mű első fejezete a Holmiban, vázlata a Nagyítás idei 8., február 24-i számában látott napvilágot.

S. G. M.

NAPI JEGYZET

Hova tegyék a nagymamát?

Vitéz Ferenc

Morbid asszociációk jutottak eszembe az MR1 szerdai délelőttjének egyik riportműsorát hallgatva – de az asszociációk morbiditásán nem is kell csodálkozni, hiszen a temetői helyek megváltásáról, a temetkezési kultuszok mai variánsairól is szó volt a műsorban.

Tovább

Videoportálunkból