Lengyelországban még két jelenség öregbítette annak idején jó hírünket. Az 1956-os forradalom dicsősége (még Boroszlóban is készült szerény emlékmű az 50. évforduló alkalmából) és a „kádárdollár”, vagyis a bevásárlóturizmushoz szükséges forint. 
De mindez már inkább a múlté. Emlegetik ugyan a barátságot, de néha kissé hervadt virágnak érzi az ember. Leértékelődött Magyarország az elmúlt években. Két-három éve lehetett olvasni a sajtóban a cseh és lengyel két jó barát formulát. Mit tudnak rólunk a sztereotípiákon kívül? Az egyik fejezet kétségtelenül a történelemé, a lengyel emlékezet kánonjához hozzátartozunk. Ez itt, Krakkóban jól érezhető. Hedvig királynő, Báthori István. Az irgalmas nővérek kolostorában Krakkó szélén, Łagiewnikiben 2004-ben Erdő Péter avatta föl a kápolnát a magyar és lengyel szentek képével, Szent István ereklyéjével. A városnéző járgányokon (5-6 személyes nyitott kisautó) ott van a nagy nemzetek színei mellett a piros-fehér-zöld. Jól mutat itt az újabb magyar irodalom. Most jelent meg Bohdan Zadura impozáns műfordításkötete XX. századi magyar költőktől. Márainak egész kultusza van errefelé, tavaly szeptemberben a második világháború kitörésének hetvenedik évfordulóján úgy idézett tőle Donald Tusk miniszterelnök a beszédében, mint ahogy Shakespeare-től vagy Goethétől szokás.
Mégis kevésnek érzem. Történelmi, politológiai, irodalmi munkákat forgatok, újabb és újabb hiányra bukkanok. Többkötetes nagy vállalkozást jelentetett meg a kelet-közép-európai ellenállásról a varsói Karta Központ évtizedes munka lezárásaként 2008-ban. Enciklopédia formájában kívánták bemutatni a kommunista diktatúra elleni küzdelem főszereplőit. Az elején még én is részt vettem a munkában, s most megdöbbenten látom, a Magyarországgal foglalkozó részben kétszer annyi személy képviseli az egykori SZDSZ-t, mint a régi MDF-et. Hiányzik többek között a Varsó melletti Podkowa Le¶na történelmi jelentőségű éhségsztrájkjának magyar képviselője, Pákh Tibor (a település egyébként díszpolgárául fogadta). De nem találjuk például Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Lezsák Sándor nevét sem. Kivel konzultáltak vajon a kötet szerkesztői? 
A múlt héten adta át a lengyel kulturális miniszter Krakkóban Magda Váąáryovának a Gloria Artis művészeti díjat. A színésznőnek szólt, de legalább annyira a volt diplomatának, aki öt éven keresztül képviselte Varsóban Szlovákiát. Megbecsülést, elismerést szerzett hazájának a fogadó ország politikai és szellemi életében. Szlovákia egyre jobban jelen van Lengyelországban. Lengyel ismerősöm meséli, hogy a szlovák magyarázat szerint a magyar–lengyel barátság hagyománya hozzájuk tartozik, hiszen a Węgier (vagyis magyar) valójában magyarországit jelent, s valaha a közös határ túloldalán szlovákok laktak inkább, s nem magyarok, a jószomszédság és barátság tradí-ciója tehát őket illeti. Hasonlóan próbálta meggyőzni egy lengyel útitársát valahol Németföldön közel kétszáz éve Ján Kollár.
Krakkóban évek óta komoly munkát végez a szlovák főkonzulátus. Magyarország viszont tavaly szeptemberben bezárta a sajátját.
Kiss Gy. Csaba |
