Ki tudja, hányadik, közösségi munkával megteremtett kisgalériával próbálja újra meg újra felhívni a figyelmet a különböző műfajokban tevékeny művésztársaira. Most éppen ezt a helyet varázsolták galériává, ahol a magyar képzőművészeti értékeket alkotó iparművészek kínálják álomszép munkáikat. Ez alighanem maga az abszurditás az eladási szempontból reménytelen helyzetben. 
A vásárlóközpontokban egymás után megnyílt standokon az elegáns formájú külföldi kínálatból gyorsan megvásárolhatjuk az éppen divatos, lakásainkat, jobb esetben otthonainkat díszítő ilyen-olyan kellékeket. Lámpát, terítőt, gyertyatartót és karcsú poharakat, evőeszközt, ajándékdobozt, kényelmi darabokat. A mestermunkákkal ékesített tárgykultúrát, az iparművészetet leváltotta egy új termelési technológia. Ez lett a „trendi”, és ebben a mezőnyben a magyar ipari formatervezés minden jó szándék ellenére sem tudott önállósulni, nemzetközi nagytermelői értelemben piacképessé válni. A kortárs magyar iparművészek magányos tragédiáinak története a magyar gazdaság romlásának része, amelyben a felderítetlen drámák sorsrontó tényei olyanok, mint egy-egy lepusztult városrész vagy kihalt falu emléke.
Az elmúlt évtizedek ellenszelében – kerülgetve a nemtörődömség bénító közegét – az alkotó fantáziájú tervezők leleményessége mégis világsiker. Sőt, a magyar kézműves iparművesség hovatovább kihalása szélén válik különleges, műgyűjtésre méltó alkotások tárházává. Más szavakkal: ma egy figyelmes műgyűjtő hagyományos szellemű, de modern iparművészeti tárgyakat keres az aukciókon.
De mit is kezdett képességeivel az a sok tehetséges ember, akiket mesterségük magas szintű ismerete szerint kézműves iparművésznek képzett a felsőoktatás? Az egyéni, a személyes vállalás különös ereje – leheletfinom műveinek fantasztikus ellentmondásában – jellemzi Borza Teréz egész eddigi munkásságát.
Mint közösségi s derűs szemléletű ember, minden kezdeményezést, diplomatikus kijárást, szervezést vagy aprómunkát vállal. 1979-es iparművészeti főiskolai diplomázása óta teszi így a dolgát, hol stúdióvezetőként, kurátorként, hol egy új galéria létrehozójaként. Ezzel párhuzamosan a magyar keramikus- és porcelántervezők között egyedüliként hozta létre porcelánból alakított plasztikáit. Ma már magyarországi és nemzetközi viszonylatban is nevéhez kötődik az a finom érzékenységű, lágyan hajlított, gyakran fényáteresztő, vékony falú porcelánszobrászat – kisplasztikai értelemben –, amelyből a legváltozatosabb témákra komponál akár drámai eseménysorozatokat is. Hófehér, többnyire máztalan szobraival emlékezett 1956-ra, installációvá emelve a rebbenő formákat éppúgy, mint – hitbeli meggyőződésének kifejezéseként – a jézusi hitvallás jelképeit.
Egyik kiállítását a Teremtés – a húsvéti áldozathozatal és a pünkösdi isteni lélek – kiáramlásának mintegy drámai foglalatára tervezte meg. Ebben a kegyelmi és örömteli állapotban lehetséges élményeket a bibliai idézetekre tervezett műveivel állította párhuzamba. „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag” (Máté 17.20) – mellette egy mustármagképzetre formált fehér porcelán kisplasztika. „De szomorúságotok örömre változik” (János 16.20) – és ehhez a Vera icona című áttetsző porcelánlepel utal Jézus keresztútján Veronika irgalmas kendőnyújtására. A hit vallását és vállalását éppen az a végső mondat teszi könnyűvé s mindenki számára adottá, amely így hangzik Jézus szavaival: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (János 14.27) – ehhez a gondolathoz formálta meg Hal című művét lágyan hajló fehér porcelánból.
Borza Teréz műveit számos díjjal ismerték el: Zágrábban (1984), Japánban 1986-ban a híres Mino-díjat nyerte el, Kairóban a Művelődési Minisztériumét, 1997-ben szintén egy japán szobrászbiennále díját, 1998-ban kapott Ferenczy Noémi-díjat. Japán, olasz, osztrák, német, finn közgyűjteményekben láthatók munkái, és anélkül hogy reklámozná magát, a világ különböző helyeiről keresik meg.
Átlényegült gondolatai, szóljanak azok a virágzásról, a természet szépségeiről vagy az emlékezésről, őszintén kifejezik az egyik legnehezebben követhető intést: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Borza Teréz, a mindig mosolygós, divatos megjelenésű porcelántervező nem trendi – megkísérli a lehetetlent: törékeny anyagban küld nehéz üzeneteket embertársainak.
Dvorszky Hedvig |
