Pécs fontos színházi város – ezt igazolja az egész évben zajló színházi élet, a POSZT tízéves sikere és az EKF keretében zajló utcaszínházi találkozó. Ennek egyik kiemelkedő produkciója a Pécs színházi életében már 14 éve meghatározó szerepet játszó Janus Egyetemi Színház előadása lesz július 21–23. között a Barbakán várárokban. Az Euripidész Küklopsz című szatírjátékát teljes gőzzel próbáló csapatról Mikuli Jánost, az együttes egyik alapítóját és rendezőjét kérdeztük. 
– A Küklopsz-projektet alapító-rendező társam, Tóth András Ernő jegyzi – kezdte a legaktuálisabbal a JESZ vezetője. – Az ötlet Katona Imrétől, a legendás budapesti Universitas diák-színjátszócsoport egykori vezetőjétől származik. Ő vetette fel, hogy az EKF évében utcaszínházi produkciót valósítsunk meg. Euridipész művét, a Küklopszot ajánlotta. Mivel a legutóbbi évadunk amúgy is Euripidész jegyében telt, hiszen októberben a Bakkhánsnők, januárban pedig az Iphigeneia Auliszban került nálunk színpadra, megfogadtuk a tanácsát. Az egyetlen egészében megmaradt ókori szatírjáték új, mai korunkra vetített értelmezését adjuk elő. Világosan felismerhető lesz benne az általunk már megalakulásunk óta képviselt nyitott, kísérletező szemléletmód, mely a hajdani amatőr színjátszás hagyományain alapulva fejlődött professzionális irányba, és jellemzi ma a JESZ alternatív irányvonalát.
A JESZ az országban a hatvanas évektől, Pécsett pedig inkább a hetvenes-nyolcvanas évektől kiteljesedő amatőr színházi mozgalom értékeinek továbbvivője. Nem akart azonban beleesni abba a hibába, amibe több elődje, hogy megalakulása után bezárul, és előbb vagy utóbb kiég. Ezért a kezdetektől nyitott volt a belső mozgásra és a kifejezésmódbeli újításokra. Folyamatosan érkeztek így új tagok, új rendezők, egyes előadásokra profi színészek, esetenként vendégcsapatok, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy e mozgások által frissítsék, megújítsák a társulat egészét.
– A JESZ 1996-ban jött létre sok viszontagság után – emlékezett vissza Mikuli János. – Tóth András Ernővel hívtuk életre, aki egyébként legelső rendezésemben főszerepet játszott. Mi ketten már akkoriban is hasonlóan gondolkodtunk, így együtt dolgoztuk ki a működési koncepciót. Alapítványt hoztunk létre, stúdiótermet béreltünk, felvételt hirdettünk az egyetemisták körében, és nem sokkal később színpadra vittük velük az én rendezésemben Darvasi László Vizsgálat a rózsák ügyében című darabját; ez volt a JESZ első bemutatója. A produkcióval mentünk abban az évben az Alternatív Szemlére, s ezzel deklaráltan alternatív társulattá váltunk. Már csak az állandó játszóhelyünk hiányzott, de szerencsénkre az egyetem vezetése is támogatta elképzeléseinket, és szerződést kötött velünk.
A JESZ 1997 őszétől az egyetem hivatalos színháza lett, és megkapta az egykori egyetemi klub alagsori helyiségét, ahol emlékezetes előadásokat hozott létre. Az első Parti Nagy Lajos Ibusárja volt, mely emblematikus előadásukká vált, az 1998-as kazincbarcikai fesztivál különdíját is elnyerte. Azután jött a Tóth András Ernő-féle avantgárd vonal sikere. A rendezésében megvalósult Cocteau-darab, Az Eiffel-torony násznépe az általuk 1999-ben meghirdetett első pécsi Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Találkozó fődíját kapta, és németországi bemutatója nemzetközileg is ismertté tette a JESZ-t.
– 2000-ben életveszélyessé vált az alagsori játszóterünk, így három éven át kényszervendégségben dolgoztunk a Pécsi Nemzeti Színházban. Sokakat meglepett Balikó Tamás igazgató gesztusa, hogy fel-ajánlotta nekünk az egyik próbatermüket, s ezzel gyakorlatilag megmentette a JESZ-t. Példás összefogás volt ez profi és alternatív színház között. Többször játszhattunk akkoriban a PNSZ darabjaiban, amiből sokat tanultunk, de az önállóságunk kicsit veszélybe került. Ezért örültünk, mikor 2003-ban végre új helyünkre, a PTE Szántó Kovács János úti épületébe költözhettünk, ahol a nyitóelőadást, Shakespeare Lóvá tett lovagok című művét András állította színpadra; ez a darab abban az évben bekerült a POSZT Off-programjába is.
Ettől kezdve nem volt, és máig sincs megállás. Egymás után születnek izgalmasabbnál izgalmasabb bemutatóik, maradnak műsoron régebbi előadásaik, irodalmi estjeik. A három-négy évente részben cserélődő JESZ-es gárda magja mindig az egyetemi ifjúság köréből kerül ki, de együtt játszik, alkot velük jó pár alapítótag is, akik között hivatásos színész mellett tanár, jogász, közgazdász is van. Szívesen járnak vissza a régi tagok rendezőként, jelmez- vagy díszlettervezőként és szereplőként a JESZ-be, az utóbbi években pedig nyári bemutatkozásaikra is.
– Öt éve kért meg minket Vidákovics Antal, a Pécsi Szabadtéri Játékokat működtető Horvát Színház akkori igazgatója, hogy lépjünk fel rendszeresen náluk. A mi előadásainkra évközben zömmel egyetemisták, középiskolások és fiatal értelmiségiek járnak. Nyaranta a város központjában játszva szélesebb körben is ismertek lettünk. Ez a közönség persze más darabválasztást igényel. Komoly mondanivalójú, de könnyedebb műveket keresünk a kedvükért. Így mutattuk be június elején Shakespeare Makrancos hölgy című művét és játsszuk – a Küklopsz-projekt után – augusztusban, az Anna udvarban a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-darabot, mely egy régebbi előadásunk felújítása.
A JESZ folytatja mindezek mellett a kétévente zajló és 2008-tól az EKF segítségével nemzetközi méretűvé tágított Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Fesztivál szervezését, rendezését (melyet idén októberben nyolcadik alkalommal hirdet meg), s rendre megjelenik külföldi fesztiválokon is. Legutóbb éppen Isztambulban járt és aratott nagy sikert Borges Máté evangéliuma című novellájából készült szöveg nélküli előadásával.
Hámori Andrea |
