1943. május 13-án az amerikai John Van Vliet alezredes és az angol Donald B. Stewart százados is szemrevételezte a katyni erdőben feltárt tömegsírokból kiemelt több ezer lengyel katona földi maradványait. Nem önszántukból jelentek meg a helyszínen, hanem kényszerből, mivel hadifoglyok voltak. A hitleristák propagandacélból vitték oda őket, de ott szabadon mozoghattak, tájékozódhattak. Az erkölcs elveit lábbal tipró nácik, mivel biztosan tudták, kik követték el a tömeggyilkosságot, morális eszközökkel akartak hatni a világra, attól a gyakorlati céltól vezéreltetve, hogy ezzel éket verhetnek a szövetségesek közé. A mindennapi tömeggyilkos úgy gondolta, hogy leleplezhet egy másik totalitárius elv és gyakorlat jegyében elkövetett tömeggyilkosságot. A varsói gettófelkelést Jürgen von Stroop különítményei éppen ezekben a májusi napokban fojtották vérbe. A világ 1943-ban sem a zsidók tragédiájáról, sem a tömegsírokba lőtt lengyel tartalékos és hivatásos tisztek, rendőrök, határőrök, erdészek drámájáról nem kívánt tudomást venni. Semmi sem zavarhatja meg Hitler legyőzésére összpontosított gigantikus erőfeszítéseinket – hirdették a nyugati szövetséges államok vezetői.

fotó: MTI/AP/Czarek Sokolowski

1945. május 22-én az Egyesült Államok katonai hírszerzésének főnöke, Clayton Bissell tábornok négyszemközti beszélgetést folytatott Van Vliet alezredessel, aki arra kapott megbízást, számoljon be írásban mindarról, amit 1943-ban Katynban látott és tapasztalt. A szigorúan titkos jelentésnek, amelyből az derült ki, hogy a katyni mészárlást minden kétséget kizáróan a szovjetek követték el, nyoma veszett. Vagy a Védelmi Minisztériumban, vagy még Bissell tábornok irodájában…

Az Egyesült Államok döntéseit természetszerűen politikai érdekei határozták meg. Érdeke ekkor, 1945 májusában az volt, hogy a Szovjetunió ne maradjon távol az új világrendet formáló Egyesült Nemzetek Szervezetének alapító konferenciájától és lépjen be a Japán elleni háborúba. Erre a kettős törekvésre a katyni tömegsírokat övező fák nem vethettek árnyékot.

1950 áprilisában Van Vliet ismét felkérést kapott, hogy rekonstruálja eltűnt jelentését. Az amerikai tiszt egy hónap múlva készült el az új „emlékirattal”. Rá egy hónapra, június 25-én kitört a koreai háború, amelyben a fogságba esett amerikai katonák egy részét ugyanazzal a módszerrel likvidálták – koponyacsúcson lőtték –, mint a szovjet belügyi alakulatok katonái egy jó évtizeddel az-előtt a lengyeleket Katynban, Harkovban, Kalinyinban. Az Egyesült Államokban most már semmi akadálya nem volt annak, hogy felállítsák a Katyni Gaztettet Kivizsgáló Kongresszusi Bizottságot, amely 1952. december 22-én bejelentette, hogy a katyni vérengzést a szovjetek követték el, s a mészárlás résztvevőinek nemzetközi törvényszék előtt kell felelniük tetteikért. Katyn a nyugati világban kezdetben hangosan artikulált, de Sztálin halála után egyre halkuló politikai beszédtéma lett… Egy ideig.

Hruscsov állítólag – afölötti eufóriájában, hogy 1956 őszén Lengyelországban sikerült elkerülni egy magyarországihoz hasonló forradalmi robbanást – azt javasolta a lengyel társadalom lecsillapításában főszerepet játszó pártvezetőnek, Władysław Gomułkának, hogy a XX. kongresszuson Sztálin gaztetteit leleplező beszédének utóhangjaként mondják el az igazságot Katynról. Ezt állítólag Gomułka akadályozta volna meg azzal az indoklással, hogy a váratlan hivatalos beismerés kiszámíthatatlan reakciót váltana ki a lengyel társadalomból… Mi több, a katyni hazugságon alapuló politikai rendszer fundamentumát ásná alá.

Így annak beismerésére, hogy Katynért a szovjet kommunista diktatúrát terheli a felelősség, közel harminchárom és fél évet kellett várni. Gorbacsov történelmi szerepvállalásának egyik legdrámaibb epizódja volt az erre vonatkozó bejelentés 1990. április 13-án. Ő és Jelcin is adtak át a lengyel félnek Katynnal kapcsolatos dokumentumokat. Nincs kizárva, hogy az új katyni tragédia után Putyin sem zárkózik el újabb iratok átadásától.

Az elmúlt két évtizedben többször értesülhettünk arról, hogy Katyn kapcsán elhidegült a lengyel–orosz viszony, mivel Moszkva csak politikai tömeggyilkosságnak volt hajlandó az 1940-es mészárlást elismerni, népirtásnak nem. Ezalatt azonban a lengyelek feltárhatták az ugyancsak Oroszországban fekvő Osztaskov, illetve az ukrajnai Sztarobjelszk közelében legyilkolt több mint tízezer tiszt, rendőr, határőr tömegsírjait is. Velük lett teljes a csaknem huszonkétezer meggyilkoltat jelentő Katyn fogalma. Az áldozatokat jelképesen újratemették. Emléküket nemcsak szobrok, obeliszkek, keresztek, emléktáblák őrzik, hanem kiadványok, dokumentumfilmek, fényképalbumok sokasága is. A sírok feltárása, a temetők rendbehozása nem kis részben Andrzej Przewoźnik miniszter majd két évtizedes munkájának érdeme, aki a közös múlt értékeinek tudatosítására irányuló minden célirányos magyar kezdeményezést is támogatott. 2010. április 10-től ő is a magyar és lengyel hősök közös panteonjában él tovább.

A világ persze a csendes, mindennapi lengyel kegyeleti munkáról nemigen vett tudomást… Lech Kaczyński köztársasági elnök következetes állásfoglalását a katyni mártírok ügyében, vagy akár az Európai Unió alkotmányának a kereszténységre való utalást elutasító preambuluma kapcsán, az elvtelen kényelemmel politizálók előszeretettel állították be akadékoskodásnak. Meg kellett halnia ahhoz, hogy hitelessé tegye politikai elveinek, elképzeléseinek, gondolatainak igazát, s rádöbbentse a világot arra, hogy a térképen igenis van egy olyan földrajzi pont, amelyet Katynnak hívnak, s amelynek tömegsírjai hetven év múltán is történelmet formálhatnak. Van egy olyan helységnév, amely címe lehet a lengyel–orosz kapcsolatok új fejezetének is.

Kovács István